Holdbál

Élt egyszer egy királyfi, Jenő
Izgága volt kissé, ide-oda menő
Szeretett sétálni, járni erdőt, mezőt
Mindig is csípte a jó, friss levegőt.

Felnőtt szépen ez a Jenő
S remélte, hogy feje benő
Mire akad neki végre megfelelő
Akiből mellette lesz jó királynő.

Talált is egy szép lányt, feleségül kérte
Odaadták hozzá, kocsin ment el érte
Felvitte a palotába, kacsalábon forgott
Elszédültek nemsokára, nem bírták a dolgot.

Elindultak hát, iramodtak gyorsan
Elszaladtak, el, jó messzire onnan
Nem sokára azt sem tudták, merre van a hátra
A királynak elege lett, begörcsölt a lába.

Leültek hát falatozni, megettek, megittak
Elbóbiskoltak, menni már nem bírtak.
Hát, amire felébredtek, sötét volt már, korom
Megrémültek rettentően, nem volt bennük öröm

Rájöttek ott íziben, hogy otthonukban már
Elkezdődött, sőt mi több, régen megy a bál
Azért nem ég fent az égen se csillag, se hold
Mert mind a bálban ropja és issza az alkoholt

De a Hold látta, hogy nem lelik a királyt
Elindult hát megkeresni, akire mindenki várt
Világított jobbra-balra, fel és le
Hátha meglesz ő királyi felsége.

Rá is bukkant hamar a két bolyongóra
Megörült a király, nem lógott az orra
Befestette a Hold fénnyel az utat
Jó barát a bajból kiutat így mutat.

Szerencsésen hazaért végül a királyi pár
Minden rendben volt, folyt tovább a bál
A királynő fejére szép koronát rakott
S megevett egy almát, méghozzá jó nagyot!