Kissé harmatos a kedvem máma
Mert nem olvasódik a blogom...

Ide még jön majd valami gondolat és rím, de előtte egy üde színfolt a családi kalendáriumból.

Vacsorára: a vacsora ára

Na, gyerekek, gyertek ide!
Nézzük, mi van a frizsibe’!
Üljünk le, mert éhes vagyok,
Tényleg, kezet már mostatok?

Neeem? Akkor irány a fürdő!
És nem baj, ha koszos a fültő,
A szülők úgyis csak azt lesik állva
Hogy lesz a mancs szépre lesikálva.

Verseny lesz, ha mindenki elkészül
Asztalhoz, ééés: Vigyázz! Kész! Ül!
Majd én vágok kenyeret
Kis szalámit is? Lehet.

Sajt? Az sajnos nyista.
Se Eidami, se Trapista.
Pedig volt lista, anyátok írta, sok-sok tételes.
Nem volt hosszú, mindössze nyolc és fél méteres.

Miért nincsen márna?
Mert baromi drága.
Vettem zúzát és még szívet
Perkeltnek majd megeszitek

Mi az ott az asztal alatt?
Ebben nem lesz öröm
A szátokból minden falat
Ott végzi a kövön.

Ha a ruháját nem keni folyton össze
És asztal fölé hajol a gyerek
A szülő nem megy idegileg tönkre...
De többet írni már nem merek.